SZEPTEMBER 30-ÁN ÉS OKTÓBER 2-ÁN KERÜLTEK MEGRENDEZÉSRE LORENZO LEÓN DIEZ, A VERACRUZI EGYETEM PROFESSZORÁNAK “SÁMÁNIZMUS ÉS EMBERÁLDOZAT NAPJAINKBAN” C. ELŐADÁSAI A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN ÉS A BUDAPESTI CERVANTES INTÉZETBEN
Lorenzo León Diez professzor prezentációkon keresztül mutatta be napjaink sámánizmussal és emberáldozattal kapcsolatban még fellelhető jelenségeit, melyet a Cervantes Intézetben konszekutív tolmácsolás mellett hallgathatott meg több, mint 100 érdeklődő.
León professzor azzal érvelt, hogy “… az emberáldozat a közép- amerikai kultúra és kozmogónia központjában rituális, szimbolikus és egyszerre anyagi aktusként áll a központban. Ez a „barbár hagyomány” érvként szolgált a spanyol megszálláshoz, mint a kereszténység evangelizációs hadjárata a démon elűzésére. Az ősi szövegek történelmi beszámolókként és teológiai szövegként szolgálnak, melynek segítségével megérthető, hogy valójában a spirituális erők összecsapásáról beszélünk és, hogy az azték birodalom elpusztítása a katolikus spanyol monarchia által nem csupán fizikai, hanem elméleti is volt egyben…”.
A közönség, éppúgy a magyar, mint a mexikói rendkívül érdeklődőnek bizonyult a híres sámánnő, Pachita Bárbara Guerrero (1910-1979) jelensége iránt, aki az egyetlen olyan Mexikóban és nemzetközileg is ismert „sebész sámánnő” volt, aki a nagy mexikói nahual eredetű sámán tradíciókat továbbvitte Mexikóban. Élete egyik szakaszában úgy döntött, hogy operációkba kezd abban a tudatban, hogy Cuauhtémoc szelleme az ő testén keresztül gyógyító erővel ruházta őt fel. Szervátültetéseket, vérátömlesztéseket, de még szívátültetést is végrehajtott.
Pachita híre egész Mexikót behálózta és a határokon túlra is eljutott, többek között Közép-, Dél-Amerikába és Európába is. A mai napig számos általa meggyógyított személyről tudunk, bár több operációjáról nincs konkrét információnk és azok fiziológiai és pszichoszomatikus eredete is ismeretlen. A közismert pszichofiziológus, Jacobo Grinberg széleskörű kutatást végzett ezekről a kísérletekről, melyeket „Pachita, a mexikói csoda” c. könyvében publikált.
Az előadást követően a közönség tagjai kérdezhettek León professzortól és többen megkérdőjelezték Pachita alakját, többek között arra voltak kíváncsiak, hogy létezik-e bármilyen hiteles dokumentáció gyógyító tevékenységéről. Sajnos azonban ezekről az operációk nem bizonyítottak és tudományos megerősítést sem kapott. Pachitának rendkívüli pszichológiai ereje volt, melyet arra használt, hogy meggyőzze pácienseit a gyógyulásról, aminek köszönhetően betegei élve kerültek ki a betegségek szorításából. Az előadás zárószavaként a professzor megjegyezte, hogy Pachita személyisége a kutatók nagy rejtélye marad mindaddig, amíg nem lelnek meg felhasználható bizonyítékot tevékenységének sikerességéről.
Az eseményről készült fotók megtekintéséhez kattintson ide!
